NÉVADÓNK

Bolyai János (1802-1860)

Bolyai János minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikusa, műveiben messze meghaladta korát. Az ő geometriája, az új más világ nélkül elképzelhetetlen lenne a legmodernebb kor vívmányainak - a rakétáknak és műholdaknak - a működése.

1802. december 15-én született Kolozsvárott. Apja, Bolyai Farkas a marosvásárhelyi evangélikus katolikus kollégium tanára és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Korának egyik legelső, hazájának pedig addigi legnagyobb matematikusa volt. Bolyai János 12 éves korában fejezte a gimnázium 6. osztályát, majd 15 éves korában Bécsben folytatta tanulmányait. Kíváló eredménnyel végezte el a bécsi Hadmérnöki Akadémiát, és 24 éves korára a kapitányi rangig vitte. A hadseregben elsőrangú matematikus, virtuóz hegedűs, és kiváló vívó volt. 1833-ban saját kérelmére nyugállományba helyezték. Nyugdíjazása után Marosvásárhelyen és domáldi birtokukon élt. A 30-as években volt alkotóereje teljében. Életének utolsó másfél évizedét a világtól elvonultan élte le, tulajdonképpen elveszetten a tudomány számára.

Az abszolút geometria korszakalkotó felfedezését közlő dolgozata, az Appendix 1831-ben jelent meg latin nyelven, atyja Bolyai Farkas Tentamen című műve függelékeként. Munkáját kortársai - Gauss kivételével - nem értették meg, és nem méltányolták. Pedig a kérdés felvetése és kutatása időszerű volt. Erre vall, hogy N. I. Lobacsevszkij orosz matematikus - Bolyai Jánostól függetlenül - hasonló eredményre jutott, és erre vonatkozó munkáját 1829/30-ban közzé is tette. Bolyai János eredményei annál is inkább figyelemre méltóak, mert rendkívül nehéz anyagi helyzetben és kezdetleges körülmények között, a matematikai alkotómunka lehetőségeitől megfosztva, elszigetelten élte életét. Ennek ellenére a nem euklédeszi geometriával kapcsolatos rendkívüli eredményein kívül jelentős és korszerű dolgozatokat írt a komplex számok elméletéről is Respensio címen 1837-ben. Ezen kívül a matematikai térelmélet megalapozásával is foglalkozott. Az elismerés hiánya mélységesen elkeserítette, önmagával meghasonlottan 1860. január 27-én Marosvásárhelyen halt meg. 1911-ben hamvait exhumálták, és nagy ünnepélyességgel atyja hamvaival együtt közös sírba helyezték.